Itt vagy : Fôoldal » Romániáról

ROMÁNIA FÖLDRAJZI FEKVÉSE, HATÁRAI ÉS TERÜLETE
ROMÁNIA FÖLDRAJZI FEKVÉSE
ROMÁNIA ÁLLAMHATÁRAI
ROMÁNIA FIZIKAI TERMÉSZET-FÖLDRAJZI
1. KELETI-KÁRPÁTOK (CARPATII ORIENTALI)
2. DÉLI KÁRPÁTOK
3. ERDÉLYI-KÖZÉPHEGYSÉG RUSZKA-HAVAS ÉS BÁNÁTI HEGYVIDÉK (NYUGATI-KÁRPÁTOK)
DOMBSÁGOK ÉS FENNSíKOK

ROMÁNIA FÖLDRAJZI FEKVÉSE, HATÁRAI ÉS TERÜLETE

 

Minden országra jellemző egy bizonyos földrajzi helyzet a földgömbön. Az országok közül egyesek a kontinensek belsejében, távol a tengerektől vagy óceánoktól, mások a kontinensek közelében lévő vagy távoli szigeteken fekszenek. Az országok fekvését meghatározó földrajzi szélesség alapján egyes országok a forró (trópusi) éghajlati övben (az egyenlítő mentén), mások a mérsékelt éghajlati övben vagy a sarkkörök környékén fekszenek. Könnyen megérthetjük tehát, hogy a földrajzi fekvés minden ország számára igen fontos, mind természetföldrajzi, mind az emberi tevékenység szempontjából.

A.     Románia fekvése a földgömbön és a kontinensen

a)     A földgömbön. Románia az északi félgömbön a 43⁰37’ és a 48⁰15’ északi szélességi körök között fekszik.

Az északi félteke középvonalát jelölő 45⁰-os északi szélességi kör Románia területének déli részén húzódik.

A 46⁰-os északi szélességi kör Romániát majdnem két egyenlő részre osztja.

Mivel a 45⁰-os északi szélességi kör keresztülhalad az országon, ezért Románia majdnem egyenlő távolságra van az egyenlítőtől és az Északi-sarktól. Ez azt jelenti, hogy országunk a mérsékelt éghajlati öv közepén fekszik, s ez előnyös, mert nem jut el hozzánk sem a trópusi övezet nagy melege, sem a sarkvidék állandóan fagyos levegője.

A földrajzi hosszúságot tekintve Románia a földgömb keleti féltekén, a 0⁰-os kezdő délkörtől keletre fekszik, a 20⁰15^’-es és a 29⁰41'-es keleti hosszúsági körök között.

b) Európában. Románia majdnem a kontinens közepén fekszik. A 25⁰-os keleti hosszúsági kör, mely Romániát majdnem középen szeli át, egyenlő távolságra van Európa legnyugatibb, atlanti-óceáni partjaitól és az Európa keleti határát alkotó Urál hegységtől.

         A 45⁰-os északi szélességi kör közelebb van Európa déli területeihez, a Földközi-tenger       vidékéhez, mint az északi határt alkotó Jeges-óceánhoz. Ezek, az ország fekvéséből adódó körülmények befolyásolják, és nagyrészt meghatározzák Románia éghajlatát és növényzetét, mint ahogy ezt látni fogjuk a továbbiakban.

ROMÁNIA FÖLDRAJZI FEKVÉSE

Románia földrajzi helyzetét kontinensünkön három fő európai jelentőségű természeti adottság határozza meg.

         a) Románia kárpáti ország, mivel a Kárpátok hegyvonulatának legnagyobb része (közel kétharmada) az ország területén húzódik. Természeti kincsekben (erdők, havasi legelők, ásványkincsek, ásványvizek) és a turistákat vonzó szép tájakban gazdag.

         b) Románia dunai ország, mivel a folyam hosszának 38%-a, a vízhozam és hajózás szempontjából a legfontosabb szakasza és torkolata is itt található, az ország déli határát pedig majdnem teljes egészében a Duna alkotja. Néhány folyó kivételével, az ország folyóvizei a Duna vízrendszeréhez tartoznak. Az ország dunamenti fekvése nagyon előnyös, mivel a Duna halban gazdag, a delta pedig nádat is biztosít ipari feldolgozásra, ezenkívül nagy öntöző- víz és vízierő-készletet jelent az ország számára. Hajózás szempontjából is nagy jelentőségű, mivel összeköti országunkat a dunamenti országokkal, újabban pedig a Duna-Rajna-Majna csatorna összeköttetést biztosít a Fekete-tenger és az Északi-tenger között.

         c) Románia a Fekete-tenger nyugati partján fekszik, tehát tengeri (pontuszi) ország. Ennek nagy előnye, hogy a vízi utakon könnyen kapcsolatot lehet teremteni a világ sok országával.

ROMÁNIA ÁLLAMHATÁRAI

         Az ország határainak teljes hossza 3190,3 km.

a) Moldva Köztársaság és Ukrajna felöli határ az ország keleti és északi peremén húzódik. Moldvával keleten határos országunk, Păltiniştől a Prut folyó torkolatáig. Ukrajnával két részből áll a határ. Az északi határvonal a Tiszába ömlő Túr folyónál kezdődik és Păltinişig tart, a keleti rész pedig a Prut folyó torkolatától a Duna Chilia ágának torkolatáig húzódik.

         b) A Magyar Köztársasággal alkotott határvonal ott kezdődik, ahol a Túr folyó elhagyja az országot és a Temes megyei Óbéba (Beba Veche) községig terjed.

         c) A Jugoszláviával alkotott határvonal Óbébától a Mehedinţi megyei Pristol községig terjed.

         d) A Bulgáriával alkotott határvonal Pristol községtől kezdődik, és a Fekete-tenger partján fekvő Vama Veche falunál ér véget.

         e) A tengerparti határ 244 km hosszan húzódik a Duna Chilia ágának torkolatától Vama Vecheig. A tengerpart mentén találjuk a Duna deltáját, egy sor tengerparti tavat, ismert tengeri fürdőhelyeket, és országunk legnagyobb kikötővárosát, Konstancát (Constanţa).

         Románia felségterületéhez tartozik a Fekete-tenger kontinentális talapzatának egy 22 km-es sávja.

 

TERÜLETE

 

         Románia területe a már megismert határokon belül 238391 km². Kiterjedés alapján Európa tizenkettedik országa.

ROMÁNIA FIZIKAI TERMÉSZET-FÖLDRAJZI

A.     DOMBORZAT

Románia felszínén különböző domborzati formák, hegységek, dombságok és alföldek váltakoznak. A dombságok és alföldek eredetük szerint szorosan kapcsolódnak a hegységekhez, mert a területüket felépítő kőzetrétegek anyaga a Kárpátokból származik, ezért Románia domborzata teljes egészében kárpáti terület, amelynek –mint földrajzi egységnek- a gerincét a hegységek alkotják.

1.      A DOMBORZAT ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Románia domborzat nagyon változatos, területén majdnem minden domborzati formát megtalálunk. A magas hegységek oldalait dús fenyő- vagy bükkerdők borítják, a hegyhátakon alpesi legelők terjeszkednek, a mélyben pedig sokféle ásványkincset és hasznosítható kőzetet rejtenek.

Nagy területeket foglalnak el a dombságok is, amelyeket lombhullató erdőségek vagy szőlős- és gyümölcsöskertek borítanak. A dombsági területek főleg kőolajban, földgázban, szénben és kősóban gazdagok.

Az ország déli és nyugati területei nagy kiterjedésű alacsony síkságok, alföldek. Az alföldek termékeny talaján gabonaféléket, ipari növényeket és takarmánynövényeket termesztenek.

A felsorolt felszínformákat folyóvölgyek szelik át. Ezek a völgyek a hegységek területén szűkek és meredekfalúak, a hegyektől távolodva azonban egyre szélesebbek és lankásabbak.

A fentiekből is kitűnik, hogy Románia domborzatát a három fő domborzati lépcső -a magas hegységi, a közepes magasságú dombsági és az alacsony síksági (alföld, ártéri síkság, a Duna deltája)- teszi változatossá. Románia domborzatának egyik fő jellemvonása tehát a domborzati formák nagy változatossága.

A hegységek, dombságok és síkságok arányosan oszlanak meg, mindegyikük az ország területének kb. egyharmad részét borítja. A fő domborzati típusoknak ez az arányos megoszlása az ország domborzatának második jellegzetessége. A domborzati lépcsők arányos megoszlását szemlélteti területi megoszlásuk: A hegységek és a szubkárpátok az ország területének 35%-át, a dombságok és a hátságok 35%-át, az alföldek és a folyami síkságok pedig 30%-át alkotják. KÉP

A domborzati formák kapcsolódnak egymáshoz és nagyobb domborzati egységeket, tájegységeket alkotnak, amelyekre sajátos domborzati vonások jellemzőek. Románia területének fő domborzati egységei a következők: az ország középső részén az Erdélyi-medence helyezkedik el, ezt körülveszi a Kárpátok koszorúja a külső oldalon a Szubkárpátok övezik a Kárpátok három tájegységre tagolódó hegyláncát, majd a dombsági jellegű fennsíkok övezete következik, amelynek keleti egysége a Moldvai-hátság, déli a Géta-hátság, nyugati része pedig a Nyugati-dombvidék. Az ország területének peremvidékén az alföldek tájegységei terülnek el: a Román-alföld délen és a Nyugati-alföld nyugaton. Ezekhez kapcsolódik az ország déli és délkeleti részén a Duna ártéri területe, a Duna deltája, valamint a Dobrudzsai-fennsík.

Tehát megfigyelhetjük, hogy a hegységek, dombságok és az alföldek szimmetrikusan három fő domborzati lépcsőt alkotva helyezkednek el. Ezt szemlélteti az ország területét észak-déli és nyugat-keleti irányban átszelő vonal mentén készített metszet, illetve domborzati szelvény.

A domborzati formák szimmetrikus megoszlása és azok körkörös lépcsős elhelyezkedése az ország domborzatának egy másik jellegzetessége.

Végül a domborzat utolsó vonása az, hogy a domborzati lépcsők magassága kedvező. Az alföldek 300 m-ig, a dombságok kb. 1000 m-ig emelkednek, a hegységek tengerszint fölötti magassága pedig nem haladja meg a 2544 métert.

I. HEGYSÉGEK-HEGYSÉGI TERÜLETEK

A Kárpátok általános jellemvonásai

Az Alpok hegységhez kapcsolódó, de annál alacsonyabb Kárpátok hegyvonulata a Bécsi-medencétől a Timok folyó völgyéig nyúlik. Közepes magasságú, fiatal hegységekből álló hegyvonulat, amely 1600 km-en húzódik, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna, Románia és Jugoszlávia területén. A Kárpátok hegylánca az Eurázsiai (Alpok-Kárpátok-Himalája) hegységrendszerhez tartozik, amelynek hegységei áthaladnak Európán és Ázsián, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. A Kárpátok hegylánca nyugaton az Alpokhoz, kelet felé haladva pedig egy nagy kettős kanyart kirajzolva a Balkán hegységhez kapcsolódik. Románia területén a Kárpátok hosszának csaknem kétharmada található.

A Kárpátok legmagasabb pontja a Szlovákia területén, a Tátra hegységben található Gerlafalvi (Gerlachovka) csúcs 2655 m, amelynél csak 111 m-el alacsonyabb a romániai Kárpátok legmagasabb csúcsa, a Fogarasi-havasokban (Munţii Făgăraş) emelkedő Moldoveanu (2544 m). A jégkorszakban a 2000 m fölé emelkedő hegységeket gleccserek borították, s bár a jégkorszak utáni felmelegedés során a jég elolvadt, nyomai ezekben a hegységekben ma is megtalálhatók (gleccservölgyek, cirkuszvölgyek, glaciális tavak stb.).

A Kárpátok növényzetére a kiterjedt erdőségek és a havasi legelők jellemzőek. Az alacsony hágók, a hosszanti és harántvölgyek könnyen járhatóvá teszik. A hegylánc belsejében és a peremeken kisebb-nagyobb medencék sorakoznak, amelyek gazdagok ásványkincsekben és mezőgazdasági művelésre is alkalmasak. A medencékben és a folyók völgyeiben sűrű település-hálózat alakult ki.

Bár a Kárpátok egyetlen hegyláncot alkot, Románia területén három fő ágra, a Keleti-, a Déli- és a Nyugati-Kárpátokra tagolódik, amelyeknek jellegzetességei sok szempontból különböznek egymástól. A három kárpáti ág elkülönülése nemcsak a helyzetük és a magasságuk alapján indokolt, hanem különböző földtani felépítésük és szerkezetük alapján is.

A Kárpátok három fő ágát a közöttük elhelyezkedő Erdélyi-medencéhez viszonyítva nevezték el: a Keleti-Kárpátok a keleti peremén, a Déli-Kárpátok a déli oldalán és a Nyugati-Kárpátok a nyugati szegélyén helyezkedik el.

1. KELETI-KÁRPÁTOK (CARPAŢII ORIENTALI) 

a) Általános jellemzés, határok

A Kárpátok keleti ága ÉNY-DK-i irányban húzódik az ország északi határától a Prahova völgyéig. Hegységei párhuzamos vonulatokat alkotnak, közöttük hosszanti folyóvölgyek és medencék húzódnak. A harántirányú (Ny-K illetve K-Ny) átkelést, közlekedést megkönnyítik a hegységek közötti hágók és a harántvölgyek, amelyek keresztben szelik át a hegyláncot. Ilyen völgye van a Moldva, a Beszterce (Bistriţa), a Tatros (Trotuş), a Bodza (Buzău) és a Prahova folyóknak.

A Keleti-Kárpátokat egy sor tulajdonság különíti el a Kárpátok többi ágától, ezek a következők:

       -a legkiterjedtebb hegység, Románia hegységi területeinek a felét foglalja el

       -átlagos magasságuk közepes (1300 m) csupán a Radnai- (Munţii Rodnei) és a Kelemen-havasokban (Munţii Călimani) emelkednek 2000 m fölé

       -folyómedrek, átjárók és medencék darabolják fel

       -hosszanti irányban három sáv különíthető el, melyek a földtani felépítést mutatják

       -ásványkincsekben (főleg északon) és erdőségekben a leggazdagabb vidéke az országnak. Legfontosabbak a különböző színesfémércek (ólom, cink, mangán, vas, arany, ezüst stb.), a só és az építőkőzetek (gránit, bazalt, andezit, agyag, mészkő, homokkő stb.), valamint az ásványvizek.

       -sűrűn lakott, főleg a völgyekben és a medencékben, és fontos ipari szerepük van

Határai: északon Ukrajna (Ucraina), nyugaton az Erdélyi-medence (Depresiunea Transilvaniei), keleten a Szucseávai-fennsík (Podişul Sucevei), Moldvai- és Kárpátkanyar-Szubkárpátok (Subcarpaţii Moldovei, Subcarpaţii de Curbură), délen pedig a Prahova völgye (Valea Prahovei). (megjegyzés: több dolgozatban a Bucsecs-hegységet (Munţii Bucegi) is a Keleti-Kárpátokhoz sorolják, ebben az esetben a határ a Dîmboviţa völgyéig csúszik-ezt a felosztást főleg a földtani dolgozatokban használják, tehát a földrajzi határt a Prahova völgye képezi).

b) Domborzat, felosztás

A Keleti-Kárpátok domborzatát nagymértékben befolyásolta a meglévő geológiai alapzat, ami a már említett három sávból épül fel. Ezek a következők:

       -nyugaton vulkáni vonulat húzódik (az Avastól a Hargitáig-Csomádig), főleg vulkáni kőzetek (gránit, bazalt, andezit stb.) építik fel

       -középen a kristályos mezozóna található (kristályos metamorf kőzetek alkotják)

       -a keleti részt üledékes kőzetek nagyon gyűrt rétegei alkotják (flis)

Eredet szempontjából a Keleti Kárpátok legidősebb része, a középen elhelyezkedő kristályos mezozóna, amely a Kárpátok többi kristályos kőzetével együtt a paleozoikumban keletkezett. Ehhez kapcsolódott keleten a kréta- illetve paleogen-kori flis. A kristályos mezozónától nyugatra alakult ki Európa leghosszabb vulkáni vonulata, az egymást követő kitörések északról dél fele terjedtek. A legfiatalabb tagja ennek a vulkáni vonulatnak a Csomád hegységben található Szent-Anna tó krátere - kb.100000 éves (újabb mérések eredményei 10-20000 évet mutatnak).

Ez a hosszanti övezetesség egy különleges tulajdonsága a Keleti Kárpátoknak, de ennek ellenére a földrajzi szakirodalom a hegység területét három hegycsoportra, az északi-, központi és déli hegycsoportra szokta tagolni. Tehát földrajzi szempontból a következő felosztás használatos:

       1. Északi csoport

       2. Középső csoport

       3. Déli csoport (Kárpátkanyar)

1. Az Északi csoport az ország északi határától a Dorna-medence (Depresiunea Dornelor)-Mestecăniş-hágó-Hosszúmező-medence (Depresi-unea Câmpulung) vonaláig húzódik.

A hegységcsoport nyugati és keleti vonulatokra tagolódik. A nyugati oldalon található a vulkáni vonulat három északi tagja: Avas-hegység (Munţii Oaşului), Gutin-hegység (Munţii Gutâiului), Széples- vagy Cibles-hegység (Munţii Ţibleşului). A vulkáni hegységek magassága ÉNY-DK irányban nő (Avas-827 m, Széples-1835 m). A gömbölyded hegyhátak tulajdonképpen a hajdani vulkáni kúpok külső erők által letarolt maradványai. A mélyben (főleg a Gutin-hegységben) réz, cink, ólom, arany, ezüst és más érctartalmú tellérek vannak.

A Széples-hegységtől DK-re találjuk a Radnai-havasokat (Munţii Rodnei). A Keleti Kárpátok legmagasabb és legmasszívabb hegysége kristályos palákból épül fel. Legmagasabb csúcsai a Pietrosz (Vf. Pietrosu)-2303 m és Ünökő (Vf. Ineu) 2279 m. A negyedkori eljegesedés nyomai itt is feltünnek, gleccservölgyek és kisebb glaciális tavak (pl.Lala) formájában. Innen ered a Beszterce (Bistriţa), Nagy-Szamos (Someşul Mare) és a Visó (Vişeu).

A Nagy-Szamos völgyétől D-i illetve DK-i irányban a legösszetettebb felépítésű Borgói-havasok (Munţii Bârgăului) és a Szuhárd-hegység (Munţii Suhardului) húzódik.

Az északi hegységcsoport keleti oldalát pármuzamos és kelet felé alacsonyodó hegyvonulatok alkotják. A Máramarosi-havasok, amely néhol 1900 m fölé emelkedik, erdőségeiről és színesfém érceiről ismert.

Ettől keletre a Bukovinai-Obcsinák (Obcinele Bucovinei) lankás hegyvonulatai sorakoznak, amelyek lépcsőzetesen ejtenek le a Szucseávai-fennsík fele. Ezek a következők: Nyíres-Obcsina (Obcina Mestecăniş), Feredeu-Obcsina (Obcina Feredeu) és Nagy-Obcsina (Obcina Mare), amelyeket a Beszterce, a Moldva és a Moldoviţa hosszanti völgyei választanak el egymástól.

Medencék és átjárók

A Keleti-Kárpátok hegységei között több intrakárpáti (hegyközi)-medence van, ezekben sűrűn sorakoznak az emberi települések. A medencék alacsony, sík vagy dombos területek, amelyeket hegységek öveznek

Az Avas hegységbe beékelődik a kis Avasi-medence (Depresiunea Oaşului). A vulkáni hegyek, a Radnai-havasok, a Máramarosi-havasok és a Tisza között húzódik, az Erdélyi-medencéhez hasonló felépítésű Máramarosi-medence. Ez utóbbit átszeli a Visó és az Iza, amelyek a Tiszába ömlenek. Lakosai mezőgazdasággal (leginkább juh- és szarvasmarha-tenyésztéssel), fafeldolgozással és bányászattal foglalkoznak. Legfontosabb ipari központjai Máramarosszigeten (Sighetu Marmaţiei), Borsabányán (Borşa) és Felsővisón (Vişeu de Sus) vannak.

A Máramarosi-medence összeköttetése az ország többi részével a Szálva (Salva) és Alsóvisó (Vişeu de Jos) közötti vasútvonalon történik.

A Dorna-medence (Depresiunea Dornelor) is a hegycsoport északi részéhez tartozik. A Beszterce és annak mellékfolyói szelik át. Kiterjedt legelői a tejelő szarvasmarhák tenyésztését segítik elő.

A vidék legfontosabb természeti kincsei a mangánérc, az építőkőzetek és az ásványvizek.

A medence központi részén fekszik Vatra Dornei városa, amely fontos gyógyfürdő és ipari központ.

A Moldva völgyében húzódik a Hosszúmező-medence (Depresiunea Câmpulung), itt fekszik Câmpulung Moldovenesc.

Átjárók

Szűk folyóvölgy szakaszokon (szorosokon) és a hegységek alacsonyabb nyergein (hágókon) fontos közlekedési utak, helyenként vasutvonalak haladnak át.

Az északi csoport legfontosabb átjárói:

-Prislop-hágó (Pasul Prislop)-a Keleti-Kárpátok legmagasabb hágója (1416 m), összeköti a Máramarosi-medencét Észak-Moldovával

-Mestecăniş-hágó, a hasonló nevű obcsina déli végénél összekapcsolja Vatra Dornei és Câmpulung Moldovenesc vidékeit

-a Tihuţa-hágón vezet a Dorna-medencét Erdéllyel összekötő műut

-a Şetref-hágó a Cibles és a Radnai-havasok közötti benyergelés, amelynek mentén a Máramarosi-medencébe lehet jutni.

 

2.A középső csoport a Brassói-medence (Depresiunea Braşovului) és az Ojtozi-szoros (Valea Oituzului) vonaláig tart. Hasonlóan az északi csoporthoz szintén nyugati és keleti vonulatokra tagolódik. Nyugaton folytatódik a vulkáni vonulat, ide tartoznak a Kelemen-havasok (Munţii Călimani), a Görgény-havasok (Munţii Gurghiului) és a Hargita-hegység (Munţii Harghita).

A vulkáni hegységek déli csoportjában épebbek a vulkáni formák. Több helyen felismerhetőek a vulkáni kúpok, kráterek, ez részben azzal magyarázható, hogy a vulkanizmus térben és időben északról dél fele haladt, tehát az északi hegységek sokkal öregebbek, mint a délen fekvő társaik.

A hegycsoport és az egész vulkáni vonulat legmagasabb hegysége a Kelemen-havasok, amely délen a Maros völgyéig terjed, legmagasabb csúcsa meghaladja a 2000 m-t (Pietrosu csúcs-2100 m). Tőle délre, a Maros völgyétől a Nagy Küküllőig található a Görgényi-havasok valamivel alacsonyabb vonulata, majd ezt követi a Hargita-hegység. A Hargita déli végén az Olt völgye választja el az előbbit a Csomád-hegytömbjétől (muntele Ciomatu), amelynek kráterében van a Szent Anna-tó (Lacul Sfânta Ana), Közép-Kelet-Európa egyetlen krátertava.

A vulkáni hegyeket sűrű erdők borítják. Igen értékes természeti kincse ennek a hegyvonulatnak a sok ásványvíz, különösen a borvíznek nevezett szénsavas ásványvíz (a vulkáni utóműködés során felszínre törő gázak keveredése a felszín alatti vizekkel), amelyet több helyen palackoznak is. Ugyanakkor több felszíni fejtést is találunk, ahol epítőköveket (Bazalt, Andezit stb.) sőt a Kelemen-havasokban ként is bányásznak. Ez utóbbi sajnos jelentősen felborította a szépséges táj ökológiai egyensúlyát.

A hegycsoport keleti oldalán, a Nyíres-Obcsina déli végéhez kapcsolódik két elszigetelt hegytömb, a Gyamaló (Giumalău) és a Ráró (Rarău), amelyek a Moldva és a Beszterce völgye közé ékelődnek. A Ráró csipkézett gerincén emelkedik a Pietrele Doamnei várromhoz hasonló mészkő-sziklacsoportja.

Ezektől délre a gyűrődéses Moldvai-hegyek párhuzamos hegyvonulatai sorakoznak. A Beszterce völgyének jobb oldalán helyezkednek el a Besztercei-havasok (Munţii Bistriţei), déli irányban pedig a nevezetes Csalhó (Ceahlău) hegytömbjében végződik, amelynek legmagasabb csúcsa egyben az egész Moldvai-hegység legmagasabb pontja is: Ocolaşu Mare 1907 m. Ezt a hegytömböt Moldva drágaköveként jellemzi Dimitrie Cantemir a "Descrierea Moldovei" című könyvében.

Békás helység közelében, Izvorul Munteluinál a Beszterce völgyét hatalmas gát zárja el, amely mögött a Beszterce vize hosszú tóvá duzzad, s ez a víz látja el a közeli erőművet vízienergiával.

Délebbre a Beszterce völgyének jobb oldalán a Tatros völgyéig a Tarkő-hegység (Munţii Tarcăului) emelkedik.

Az előbbi hegységekkel egyvonalban találjuk a Gyergyói-havasokat (Munţii Giurgeului), amely déli irányban a Nagyhagymás (Munţii Hăşmaşu Mare) közel 1800 m-es mészkővonulatával folytatódik. Innen ered az Olt, a Maros és a Békás. A Nagyhagymás-hegység nevezetessége a Gyilkos-tó (Lacu Roşu) és a Békás szoros (Cheile Bicazului).

A Beszterce völgyének bal oldalán a Ráró folytatásaként, alacsonyabb hegységek húzódnak, a Stânîşoara majd a Goşmanu és a Berzunţ. Végül a Tatros és az Ojtoz völgye között a Csíki-havasok (Munţii Ciucului) és a Nemere-hegység (Munţii Nemira) található.

A központi hegységcsoport délen a Brassói-medencébe ujjszerűen benyúló alacsony hegységekben végződik. Ezek a Bodoki-havasok (Munţii Bodocului), a Baróti-hegység (Munţii Baraoltului) és a Persányi-hegység (Munţii Perşani).

Medencék

A Keleti-Kárpátok középső övezetében, a Maros felső folyása mentén találjuk a Gyergyói-medencét (Depresiunea Giurgeului), az Olt felső folyása mentén pedig a Csíki-medencét (Depresiunea Ciucului). Mindkettőt nyugaton a Görgényi-havasok és a Hargita, a keleti oldalon pedig a Gyergyói-havasok, a Nagyhagymás és a Csíki-havasok határolják. A medencékben gabonaféléket, takarmánynövényeket, burgonyát, cukorrépát, lent termesztenek és szarvasmarhát tenyésztenek.

A Tatros völgyének középső szakaszán terül el a Kománfalvi-medence (Depresiunea Comăneşti), amelynek altalajában szén-, kőolaj- és sótelepek vannak.

Átjárók

A Keleti-Kárpátok középső övezetében, a harántirányú szűk folyóvölgyek mentén, több átjáró is kapcsolatot teremt Erdély és Moldva között.

A Tölgyesi-szoroson (Tulgheş) a Kisbeszterce (Bistricioara) mentén,  Maroshévízen (Topliţa) és Borszéken át vezet az útvonal.

A Békási-szoroson (Cheile Bicazului) áthaladó útvonal Gyergyószentmiklósról indul, a Gyilkos-tó mellett elhaladva Piatra Neamţ felé tart.

Közlekedés szempontjából a legfontosabb a Gyímesi-szoros (trecătoarea Ghimeş), a Tatros felső folyása mentén. Itt vasúton és országúton is létezik összeköttetés Erdély és Moldva között.

A vulkáni vonulat hegységeit szintén több szoros szeli át, melyeken vasót és országút halad át. Ilyenek: a Maros szorosa Maroshévíz és Déda között valamint az Olt mentén a Tusnádi-szoros.

3. Déli csoport-Kárpátkanyar

A központi hegycsoportot követi egészen a Prahova völgyéig. Lényeges különbségek mutatkoznak az első két csoporthoz képest. Először is eltűnnek a vulkáni hegységek, a gyűrt hegységek pedig főleg mészkőből, konglomerátumból, homokkőből stb. epülnek fel. Másodszor a déli hegységcsoport hegyei, amelyek a Kárpátkanyart alkotják, általában északkelet-délnyugat, ritkábban észak-dél vagy nyugat-kelet irányúak, közöttük ugyanilyen irányú harántvölgyekkel.

Jelentősebb hegyvonulatok az Ojtoz völgyétől délre eső Vráncsa-hegység (Munţii Vrancei-Goru csúcs-1785 m), amely a Pintyiló (Penteleu) a Nagy Bászka -Bisca Mare- és a Kis Bászka Bisca Mica, a Podu Calului és a Szilon-havas (Munţii Siriului) a Nagy Bászka és a Teleajan között masszívumait magába foglaló a Bodzai-havasokkal (Munţii Buzăului) folytatódik.

 A Kárpátkanyar utolsó két tagja a legmagasabb Csukás-hegység (Munţii Ciucaş), a Teleajen és a Doftana között, festői 1954 m-es csúcsával és a Baiului-hegység (Munţii Baiului), a Doftana és a Prahova között. Tőlük északra, a Bodza (Buzău) és a Prahova folyók között, a Brassói-medence déli részén a Barcasági-havasokat (Munţii Bârsei) találjuk, a Nagykőhavast (Piatra Mare) és a Keresztényhavast (Postăvaru), amelynek lábánál Brassó nevezetes üdülőtelepe, a Poiana Braşovului téli sportközpontja fekszik 1000 m magasságban. A Brassói-medence felé nyúlik az alcsony Bodzafordulói-hegység (Munţii Întorsurii). A Brassói-medence keleti határán található a Berecki-havasok (Munţii Breţcu).

Medencék

A Kárpátkanyar vidékén fekszik a Brassói-medence (Depresiunea Braşovului), amelynek délnyugati részét régebben Barcaságnak (Ţara Bârsei). A medence síkság jellegű, jelentős gabona-, cukorrépa-, burgonya- és takarmánynövény-termesztése. Az állattenyésztés is fontos gazdasági ág, Brassó város ipara pedig országos jelentőségű.

Átjárók:

A Kárpátkanyar hegységeit is több hágó és szoros szeli át. Közlekedés szempontjából a legfontosabbak az Ojtozi-hágó (Trecătoarea Oituz), a Bodza-szoros (Buzău), a Predeal-hágó a Prahova völgyén, a Törcsvári-szoros (Culoarul Rucăr Bran), a Bratocea a Teleajen völgyén

 

DÉLI KÁRPÁTOK

 

A romániai Kárpátok legimpozánsabb, legmasszívabb és legmagasabb ága. A földkéreg nagy gyűrődéses mozgásai hozták létre, amelyek során nagy áttolódások, takaróredők képződtek, s az idősebb kőzetek rátolódtak a fiatalabb kőzetekre, amelyek a mélyben vannak.

A Déli-Kárpátok a Prahova völgyétől - amely a Keleti-Kárpátoktól választja el - a Temes-Cserna -Bisztra tektonikus árkáig tart, amely a Bánsági hegyvidéktől választja el. Általános arculata nagymértékben különbözik a Keleti-Kárpátokétól. Párhuzamos hegyvonulatok helyett itt a hegységcsoportok nagy hegytömböket, masszívumokat alkotnak, amelyeket mélyen bevágódott harántvölgyek vagy medencék választanak el egymástól. A hegylánc tömbös jellege miatt kevés az átjáró, a hágó és a szoros. A hegységek kőzettani felépítésében a metamorf kőzetek, kemény kristályos palák az uralkodóak, s csupán a peremvidéken, főleg a Prahova völgye felőli valamint a Temes-Cserna-Bisztra árok felőli végénél találunk régebbi üledékes kőzetekből, elsősorban mészkőből és konglomerátumból felépített hegységeket. A Déli-Kárpátok területén teljesen hiányoznak a fiatal vulkáni kőzetek.

A Déli-Kárpátok az ország legmagasabb hegylánca, a hegygerincek gyakran meghaladják a 2000 méter magasságot. A hegységekre széles és lapos, alpesi legelőkkel borított hegyhátak jellemzőek. A legmagasabb gerinceken a jégkorszakban gleccserek képződtek, amelyeknek nyomai ma is láthatóak az éles sziklatarajok, cirkuszvölgyek, teknővölgyek és a morénák formájában. A gleccserüstökben és a teknővölgyekben sok szép glaciális tó található, amelyeket tengerszemeknek vagy a pásztorok ”zănoaganak” is neveznek.

Az egymás mellett sorakozó glaciális völgyek, a hatalmas szakadékos lejtők, a sok sziklatörmelék, a kiugró, meredek, tarajos csúcsok és az ezeket övező éles sziklafalak a Déli-Kárpátok magas hegységeit az Alpokhoz teszik hasonlóvá, ezért Erdélyi-Alpoknak is szokták nevezni őket.

Fontosabb hegycsoportok

A mélyen bevágódott folyóvölgyek a hegyláncot hegytömbökre, masszívumokra tagolták: a Prahova és az Olt völgye között a Bucsecs (Bucegi) és a Fogarasi havasok hegytömbjét, az Olt völgye és a Temes-Cserna-Bisztra árok között pedig a Páring és a Retyezát-Godján hegytömbjét különítik el. Az első kettő észak felé, az Erdélyi-medence felőli oldalon végződik meredek, szakadékos sziklafalban, az utóbbi kettő pedig a déli, Olténia felőli oldalon meredekebb.

1. A Bucsecs hegytömbje (Masivul Bucegi) a Dimbovita és a Prahova völgye között, mint egy hatalmas kőzettömb, szakadékos sziklafallal a Bucsecs, Leaota és Királykő (Piatra Craiului) hegységeket valamint a Törcsvári átjárót (culoarul Rucar-Bran) foglalja magába.

A Bucsecs hegység a hegytömb északi és keleti felét alkotja, a Prahova és a Ialomita völgye között. A 2000 méter fölötti hegységet főleg konglomerát és mészkő építi fel. Teteje majdnem lapos, ezért Bucsecs-fennsíknak nevezik, amelyből furcsa alakú sziklák magasodnak ki, ilyen a gombához hasonlítható Babele vagy az emberarchoz hasonló Szfinx. Ezek a hőmérsékletingadozás valamint a külső erők (eső, szél) munkájának az eredményeként keletkeztek. A hegység legmagasabb pontja az Omu csúcs, magassága 2505 m, ennek közelében ered a Ialomita.

A Leaota hegység a hegytömb nyugati oldalán helyezkedik el, a Ialomita és a Dimbovita völgye között. Mivel a hegységet főleg kristályos palák alkotják, lankásabb lejtők és lekerekített hegyhátak jellemzik.

A Törcsvári-átjárótól ÉNY-ra emelkedik a 2200m magas Királykő hegység (Piatra Craiului).

A Bucsecs, Leaota és Királykő hegységek között húzódik a Törcsvári-átjáró, amelynek a mentén építették a Brassót Cimpulung-al összekötő műútat.

A folyóvizek a hegytömb mészkőrétegeibe festői szurdokvölgyeket vágtak, mint a Cheile Tatarului (a Ialomita mentén) vagy a Cheile Dimbovicoarei, a hasonló nevű folyó völgyében. A sziklák belsejében cseppkövekben gazdag barlangok nyílnak, amelyek közül a Ialomita-barlang és a Dimbovicioara-barlang a legismertebbek.

A Ialomita folyón két mesterséges tavat is létesítettek (Scropoasa és  Bolboci), amelyeknek a vize a doresti-i és a moroeni-i vízerőművet táplálja. 

2. A Dimbovita és az Olt völgye között húzódó Fogarasi-havasok hegytömbje, majdnem teljes egészében metamorf kőzetekből, kristályos palákból áll. A hegytömb meghaladja a 60 km hosszúságot és két egymástól meglehetősen különböző hegyvonulatból áll. Az északi vonulatot tarajos gerincű, magas csúcsokkal tarkított hegység, a Fogarasi havasok alkotja. Az általában 2000 m fölé emelkedő éles gerincvonalból meredek, kopár csúcsok nyúlnak  a magasba, helyenként 2500 m fölé emelkedve. Itt találjuk a romániai Kárpátok legmagasabb hegycsúcsait, a Moldoveanu- (2544 m) és a Negoiu-csúcsot (2535 m). A Fogarasi-havasok magas gerincein és csúcsain megtaláljuk a negyedkori eljegesedés, a hajdani gleccserek munkájának nyomait. A gerinc két oldalán glaciális teknővölgyek és cirkuszvölgyek sorakoznak, amelyeket az év legnagyobb részében vastag hó- illetve jégréteg borít. Ezeknek az alján számos kristálytiszta vizű glaciális tó keletkezett, mint a Balea, Podragu, Avrig stb.

A '70-es években épült a "Transzfogarasi" műút, amely az Arges völgyében, a Vidraru gáttól indul ki, fölkapaszkodik 2000 m magasságig, majd leereszkedik a Fogarasi-medencébe. Sajnos a karbantartási munkálatok elhanyagolása szinte lehetetlenné teszi az átkelést.

A Fogarasi-hegytömb déli vonulatai alacsonyabb, lekerekített hegyhátú hegységek, amelyeketz az Olt és az Arges mellékfolyóinak mély völgyei választanak el egymástól. Hegységei a következők: Papusa, Iezer (2462 m), Ghitu, Frunti és a Cozia.

A hegycsoport területén több vízgyűjtő tavat találunk, közülük a legnevezetesebb az Arges-i vízi erőmű tava, a Vidraru.

A Fogarasi- és a Paring-hegytömbök között, található a Lovistei-medence (Depresiunea Lovistei), ahol az Olt szűk völgye a Lotru torkolatánál kiszélesedik. Az itt megtelepedett lakosság állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkozik

Az Olt mentén, a Vöröstoronyi-szoros (Turnu Rosu) és a Cozia-szoros mentén, jelentős útvonal és vasútvonal köti össze Erdélyt a Kárpátoktól délre eső területekkel.

3. A Páring hegytömbje (Masivul Paringului) az Olt, Zsil és a Sztrígy (Strei) völgye között fekszik. Ez a Déli-Kárpátok legnagyobb kiterjedésű hegytömbje. Egyik jellegzetessége, hogy a központi fekvésű Páring-hegységből sugárszerűen, minden irányban alacsonyabb hegységek ágaznak ki. Kelet felé, az Olt völgye irányában húzódik a Lotru-hegység (Lotrului) és a Capatinii-hegység. Északkelet felé ágazik a Cindrel-hegység (Szebeni-havasok), északnyugat felé pedig a Sureanu-hegység (Sebes). A hegytömb legmagasabb csúcsa a Páring-csúcs -magasságát tekintve az ország harmadik hegycsúcsa 2519 m-mely az egész hegytömböt uralja.

A hegytömb területén eredő folyók szintén sugarasan szétágaznak és az Oltba, a Zsilbe vagy a Marosba ömlenek (Szeben-Cibin; Lotru)

4. A Retyezát-Godján hegytömbje (Masivul Retezat-Godeanu) óriási háromszöghöz hasonlít. Keleten a Petrozsényi-medence és a Zsil völgye, északon a Hátszegi-medence és a Bisztra árkos völgye, nyugaton a Temes-Cserna árka határolja, délen pedig, az olténiai szubkárpáti medence felől meredek fallal végződik.

A hegytömb központi fekvésű hegysége a Godján-hegység (Godeanu). Legmagasabb csúcsa a Gugu (2291 m), amelyből a többi hegység ágazik ki. A Zsil völgye felé nyúlik a Vulkán-hegység (Vilcanului), északkelet felé húzódik a hegytömb legismertebb hegysége a Retyezát (legmagasabb csúcsa a Peleaga-2509 m). Szintén a Godján hegységből ágazik ki északnyugat felé a Szárkő-hegység (Tarcului), délnyugat felé pedig a Cserna-hegység és a Mehádia-hegység (Mehedinti).

Átjárók és medencék

A Déli-Kárpátokban sokkal kevesebb a medence és az átjáró mint a Keleti-Kárpátokban.

Az Olt mentén, a Lotru torkolatától északra fekszik a Lovistei-medence, amely fölé nyugaton a Páring, keleten pedig a Fogarasi-havasok emelkedik.

A Petrozsényi-medence (Depresiunea Petrosani) a Retyezát és a Sureanu-hegység, valamint a Páring és a Vulkán hegységek közé ékelődik. A medence altalajában gazdag széntelepek vannak.

A Petrozsényi-medencéből észak felé az alacsony Merisor-hágón át vezet az út a Hátszegi-medencébe (Depr. Hategului). Ezt a medencét délen a Retyezát- és Sureanu-hegység, nyugaton a Pojána Ruszka-hegység határolja.

A medencéken kívül, a Déli-Kárpátok nyugati peremén, folyosóhoz hasonló hosszú mélyedések, tektonikus árkok is vannak, a Temes-Cserna és a Bisztra árkok. Az észak-déli irányú Temes-Cserna árok a Déli-Kárpátokat a Bánáti hegyvidéktől (Banatului), a nyugat-kelet irányú Bisztra árok pedig a Godján és a Pojána Ruszka  hegységek között húzódik.

A Déli-Kárpátok átjárói általában alacsony hágók, vagy a folyók mentén lévő szorosok.

Az Olt szűk harántvölgyében, amely átszeli a Déli-Kárpátokat, két szoros alakult ki: a Vöröstoronyi- és a Cozia-szoros.

A Zsil völgyének legszűkebb szakasza a Szurduk vagy Lainici-szoros. A Temes-Cserna árok közepe táján a Temes folyó völgyét a Mehádia völgyével alacsony hágó kapcsolja össze, ez a Porta Orientalis vagy a Domasneai-hágó. A Bisztra árokban is ugyanilyen alacsony hágó az Erdélyi-Vaskapu hágója vezet a Hátszegi-medencébe.

Igen jelentős átjáró a Bucsecs-Leaota hegycsoport és a Királykő-hegység között a Törcsvári-hágó.

 

ERDÉLYI-KÖZÉPHEGYSÉG RUSZKA-HAVAS ÉS BÁNÁTI HEGYVIDÉK (NYUGATI-KÁRPÁTOK)

Ez a hegységcsoport a Romániai hegységek közül a legalacsonyabb és a legtagoltabb. Itt nem találunk olyan hosszú és egymáshoz kapcsolódó hegyvonulatokat, mint a Keleti- illetve a Déli-Kárpátokban. Ennek az oka az, hogy ezt a területet sok besüllyedt tektonikus medence és árok tagolja. A hegygerincek és hegyhátak általában észak-déli, a hegységeket átszelő folyóvölgyek pedig kelet-nyugati irányúak. Földtani felépítése is nagyon változatos, majdnem minden kőzettípust megtalálunk.

Általános jellegzetességek, tagolódás

Hegységei a Duna-völgyétől, a Sebes-Körösbe (Crisul Repede) ömlő Berettyó (Barcau) völgyéig nyúlnak. Bár nagyobb részt kemény kőzetek építik fel, mégis alacsonyabbak a Keleti- és Déli-Kárpátok hegységeinél. Legmagasabb csúcsai alig haladják meg az 1800 m magasságot. Ez a tény nemcsak a külső erők letaroló munkájának az eredménye, hanem az erőteljes kéregmozgásoké is, amelyek ezt a területet kisebb-nagyobb tömbökre tördelték. E tömböknek egy része lesüllyedt, így árkok és medencék képződtek, másik része pedig alacsonyabb hegyhátak formájában fennmaradt. A nagy besüllyedések törései mentén jelentős vulkáni kűködés is volt, amelynek során ásványkincsekben gazdag vulkáni hegységek keletkeztek.

Erről a vidékről sok folyó ered, ezek a Marosba, a Szamosba, a Tiszába vagy a Dunába ömlenek.

Három nagy hegycsoportot különítünk el: a Bánáti-hegység (Muntii Banatului), a Pojána Ruszka-hegység (Muntii Poiana Rusca) és az Erdélyi Szigethegység vagy Erdélyi Középhegység (Nyugati-havasok - Muntii Apuseni).

1. A Bánáti hegycsoport a Temes-Cserna ároktól nyugatra, a Temes síksága és a Duna völgye között fekszik. Hegységei nem túl magasak, és ezek nyugati nyúlványai lépcsőzetesen alacsonyodva olvadnak bele az alföld felszínébe. E hegycsoport legmagasabb része az északkeleti felében található 1 446 m Szemenik-hegység.. A tőle délre fekvő Almás-hegység (Almajului) még alacsonyabb, az alföldperem hegységei pedig még az 1 000 m magasságot sem érik el -Anina (Aninei), Dognácska (Dognecea), Lokva (Locvei).

A hegyvidék nagyon gazdag különböző ásványkincsekben, ezek a vasérc, mangán- és színesfémércek, valamint a kőszén.

A Bánáti-hegycsoport és a Kárpátok Szerbiai hegységei között alakította ki a Duna Európa leghosszabb és egyik legszebb szorosát, amely Báziástól (Bazias) Virciorováig húzódik. Legismertebb szakasza a Kazán-szoros (Defileul Cazan).

A vaskapui völgyzárógát megépítése után ezen a szakaszon nagy tó keletkezett, amelynek vize az itt levő településeket elborította. A víz alá került településeket a tó partján újraépítették. Ilyen új város Orsova is.

2. A Pojána Ruszka-hegység tulajdonképpen egyetlen nagy hegytömb, amelynek széles és lapos tetejű hegyhátai sugarasan szerteágazva nyúlnak le a hegytömböt övező mélyedések -a Hátszegi-medence, a Maros-völgye, a Temes-síksága, és a Bisztra árok- felé. A hegység területén vannak az ország legnagyobb vasérc és márványbányái.

3. Az Erdélyi Középhegység a Maros völgyétől a Berettyó völgyéig nyúlik, s nyugat felé az Erdélyi-medence dombságát határolja. Bár a hegycsoport pereme sok helyen meredek, szakadékos, a hegységek teteje általában sima, akárcsak a Déli-Kárpátokban.

A hegycsoport központi hegytömbje az észak-déli irányú Bihari-havasok (Muntii Bihorului), amelynek széles mészkőből felépült karsztos hegyháta 1 800 m fölé emelkedik (Nagy Bihar 1 849 m). A Bihari-havasok alkotják a Nyugati-alföld illetve az Erdélyi-medence felé haladó folyók vízválasztóját. A Bihari-havasokból ágaznak ki a hegycsoport többi hegyvonulatai. Keleten a Kis-Szamos (Somesul Mic) és az Aranyos (Aries) völgye között emelkedik az Öreghavas (Muntele Mare), amelynek csúcsa meghaladja az 1 800 m magasságot, északon pedig a Vlegyásza (Vladeasa)-1834 m-(csapadék 1300 mm-év) és a Gyalui-havasok (Gilau) húzódnak. A régi magmás kőzetekből (gránit) és kristályos palákból felépített hegységek széles hegyhátai lankásak.

Az Aranyos forrásvidékének kis medencéiben és völgyeiben sok elszórt település van. Ez a Mócvidék (Tara Motilor).

A Maros és az Aranyos völgye között az Érchegység (Muntii Metaliferi) és a Torockói-havasok (Muntii Trascaului) tarajos gerince húzódik. Az Érchegység kúpos formái a hegység vulkáni eredetére vallanak. A Torockói-havasok szurdokvölgyei, barlangjai, búvópatakai a hegység tulnyomó részét felépítő mészkőrétegek karsztosodásával alakultak ki. Az Érchegységben találjuk az ország legfontosabb arany és ezüst bányáit.

A hegycsoport nyugati hegységei a három Körös völgye közé nyúlnak. Ezek a Zarándi-hegység (Zarandului), a Kodru-Móma hegység (Codru Moma) és a Királyerdő-hegység (Padurea Craiului) jóval alacsonyabbak a hegycsoport központi hegységeinél. A Királyerdő hegységben karsztbauxitot termelnek ki.

A Sebes-Körös völgyétől északra két alacsony hegység húzódik, a Réz-hegység (Muntele Ses) északnyugati és a Meszes-hegység (Mesesului) északkeleti irányban.

A változatos kőzettani felépítés miatt a hegységek formái is nagyon eltérőek, ezért az Erdélyi Középhegység természeti szépségekben és ritkaságokban nagyon gazdag. Ilyenek a Detunata hegy orgonasípokhoz hasonló óriási bazaltoszlopai az Érchegységben; az időszakos karsztforrások (izbuc), amelyeknek vize időnként sejtelmes bugyborékolással, nagy erővel tör elő a mészkő-hasadékokból; a Meziadi-barlang a Királyerdőben, a Tordai-hasadék a Torockói-havasokban; a Csodavár (Cetatile Ponorului) a Bihari-havasok központi táján; a Scarisoarai-jégbarlang, amelyben évezredek alatt felhalmozódott jégtömb, hatalmas jégcsapok, oszlopok, jégfüggönyök és változatos cseppkőképzédmények találhatók.

Medencék, átjárók

Főleg a hegycsoport peremi vidékein helyezkednek el. A három oldalról hegységekkel határolt peremi medencék nagy öblök benyomását keltik.

A Bánáti-hegycsoport területén a legnagyobb az Almás-medence (Depr.Almajului) a Szemenik és az Almás-hegységek között. A hegycsoport északi részén van a Karas-Berzava-medence (Depr. Caras-Ezeris). Itt települt Resica városa, vaskohászatunk központja.

Az Erdélyi Szigethegység legnagyobb medencéi: a Zarándi-medence (Depr. Zarandului) a Fehér-Körös mentén, a Belényesi-medence (Beius) a Fekete-Körös mentén és a Révi-medence (Vad-Borod) a Sebes-Körös mentén. Ezek a medencék sűrűn lakottak, iparuk és mezőgazdaságuk fejlett.

A völgyeken és az átjárókon áthaladó közlekedési utak összekötik a hegycsoport két oldalán fekvő településeket, néhány vasútvonal pedig mélyen behatol a hegyek közé, ilyenek az Aranyos, az Ompoly (Ampoiu), a Fehér-Körös és a Fekete-Körös mentén haladó vasutak. Más vasútvonalak, melyeknek nemzetközi összeköttetésük is van, északon a Sebes-Körös mentén -Csucsai-szoros (trecatoarea. Ciucea), délen pedig a Maros völgyén átszelik az egész hegycsoportot.

 

II. DOMBSÁGOK ÉS FENNSíKOK

         Romániában a  dombságok és fennsíkok nagy kiterjedésű területeket foglalnak el az ország középső részén (Erdélyi-medence), a Kárpátok külső peremén (Szubkárpátok), az ország keleti (Moldvai-hátság)  illetve nyugati (Nyugati-dombvidék) részén és a déli, dél-keleti területeken (Géta-hátság, Mehádiai-fennsík, Dorudzsai-fennsík).

                   Földrajzi szempontból meglehetősen különböznek egymástól, azonban mindegyikük a Kárpátokból letarolt és elszállított kőzettörmelékekből épült fel. Egyes dombságok, a hegységekhez hasonlóan, gyűrődéssel keletkeztek, mint pl. a Szubkárpátok. Mások az alföldekhez hasonlóan tengeri területek feltöltődésével jöttek létre. Ezek előbb fennsíkká, majd a folyóvölgyek kialakulásával dombsággá alakultak. Ilyenek az Erdélyi-medence dombsága, a Moldvai- és a Géta-hátság. Végül a régi hegységek letarolása során is keletkezhetnek fennsík jellegű dombságok, pl. Dobrudzsa.

 

1) Erdélyi-medence (Depresiunea Transilvaniei)

 

A Kárpát-vonulat legnagyobb hegyközi medencéje, északon, délen és keleten a Kárpátok nagy körívben emelkedő hegyláncai határolják; de nem teljesen zárt, mert északnyugaton a Szamos mentén, délnyugaton a Maros mentén, délen pedig az Olt mentén nyitott a Kárpátokon kívüli területek felé.

Az Erdélyi-medence helyén hosszú évmilliókon át mély tenger hullámzott, amelyet idővel a Kárpátokból lerohanó nagy esésű vízfolyások hordalékaikkal fokozatosan feltöltöttek. A medencében felhalmozódott  agyag, homok, kavics és más üledékes kőzetrétegek több ezer méter vastagságúak. A negyedkor kezdetén az Erdélyi-medence már szárazföldé vált, csupán a hegységek közötti medencékben (Brassói-, Csíki-, Gyergyói-medencékben) maradtak meg a tavak a negyedkor közepéig amikor sorra lecsapolódtak. Az Erdélyi-merdence feltöltésének utolsó szakaszában alakult ki az a rétegszerkezet, amely ma is jellemző a medence területére. A tengeri üledékes rétegek közé bizonyos időszakokban kősó rétegek is lerakódtak. A nagy nyomás alá került kősó a medence pereme felé préselődve és ott nagy kősó tömzsökbe tömörülve felgyűrte a medenceperem rétegeit, jellegzetes diapirgyűrődést okozva. Ezeket a sótömzsöket napjainkban is kitermelik Marosújváron (Ocna Mureş), Désaknán (Ocna Dejului) és Parajdon (Praid).

Szintén erre a vidékre jellemző a gázdóm szerkezet, melyek kupolái alatt gazdag földgáztartalékok találhatók.

A Maros és Szamos vízrendszeréhez tartozó folyóvizek a viszonylag puha üledékes rétegekbe könnyen bevágódtak, kialakítva a völgyek és dombvonulatok mai arculatát. Ezért az Erdélyi-medencére tagolt dombvidéki domborzat jellemző.

A földtani fejlődés és szerkezet következtében az Erdélyi-medencét két különböző, koncentrikus vidék alkotja: a középen nagyjából sík, enyhén boltozatos zóna (dóm), míg a széleken egy gyűrődéses szerkezetű zóna, amely a Szubkárpátokra hasonlít (medencék, dombságok alkotják).

Az Erdélyi-medence területén négy tájegységet különítünk el:

-a hegyaljai övezet a Kárpátok lábainál (peremvidéki medencék, hegylábi dombságok)

-Szamos-hátság-

-Erdélyi-Mezőség

-Küküllőmenti-dombvidék.

1.1 A hegyaljai övezet, mint egy valóságos gyűrű zárja közre a többi tájegységet: a Keleti-Kárpátok északnyugati végétől a Szamos völgyéig.

Egyes dombságok viszonylag magasak, 700-800 m-ig emelkednek. A nagyobb medencék közül megemlíthetjük a Besztercei-medencát (Depresiunea Bistriţei), a Fogarasi-medencét (Depresiunea Făgăraşului), a Szebeni-medencét (Depresiunea Sibiului). A többi kisebb méretű medence a tankönyv 37. oldalán található térképen van felsorolva. A nyugati és déli oldal hegylábi medencéi akkumulációs folyamatok révén alakultak ki: Almás-medence (Depresiunea Almaşului), Jára-medence (Depresiunea Iara), Torda-Gyulafehérvári-medence (Depresiunea Turda-Alba-Iulia), amelyen a Maros folyik végig.

A keleti oldalon ahol a medencét vulkáni hagységek határolják, két  sor medencét és dombságot, így a Szubkárpátokra hasonlít. Egyes kutatók ezért  Erdélyi-Szubkárpátoknak nevezték.

Az övezet legfontosabb természeti kincsei a kősó és az  ásványvízforrások, de jelentősek a kiterjedt erdőségek valamint a különböző gyümölcsösök is Lápos (Lăpuş) és Beszterce-Naszód (Bistriţa-Năsăud) vidékén.

1.2. A Szamos-hátság az Erdélyi-medence ÉNY-i felében fekszik, a Keleti-Kárpátok és a Nyugati-szigethegység között. Tulajdonképpen a Nagy- és a Kis-Szamos széles völgyétől északnyugati irányban nyúló dombság, az egyesült Szamos két oldalán.

A Kárpátok kialakulása idején ez a terület hídszerűen összekapcsolta a Keleti- és a Nyugati-Kárpátokat, de késöbb lesülyedt és csupán maradványai maradtak fenn, egyes szigetszerű hegyekben. Ilyen szigetszerű kristályos tömbök a Szamoscikói????Persnyel (Prisnel), NagyhegyDealu Mare és a Kővár (Preluca) hegytömbjei. Délen és keleten a Kis- és a Nagy-Szamos határolják.

A Szamos-hátságát enyhén lekerekített formájú, nem túl magas dombvonulatok alkotják. Átlagmagasságuk 500-600 m, nagy kiterjedésű bükk- és tölgyerdők borítják. Altalajában szenet is találtak, ugyanakkor fontos mezőgazdasági terület. Városok csak a peremvidéken jelennek meg.

1.3.A medence belső területeit alkotó Erdélyi-Mezőség (Câmpia Transilvaniei) a Szamos két forrásfolyója, a Nagy-Szamos (Someşul Mare) és a Kis-Szamos (Someşul Mic) valamint a Maros közötti területen fekszik. Általában alacsonyabb, 500 m magasságig emelkedő dombvonulatok alkotják, amelyeket széles völgyek választanak el egymástól. Mivel a lankás domboldalakat szántóföldek borítják és hiányzik az erdő, a helybeli lakosság „mező”-nek nevezi, innen származik a földrajzi elnevezése is. Az Erdélyi-Mezőség igen fontos mezőgazdasági vidék.

1.4.Küküllőmenti-dombvidék (Podişul Târnavelor)

A Maros és az Olt közötti terület, nagyban különbözik az Erdélyi Mezőségtől. A dombok itt magasabbak, 600 m fölé emelkednek, lejtőik jóval meredekebbek és általában erdők borítják. Keletről nyugatra átszeli a Nagy-Küküllő (Târnava Mare) és a Kis-Küküllő (Târnava Mică), elnevezését is innen kapta.

A Küküllők dombvidékén gabonaféléket, főleg kukoricát termesztenek, de jelentős a cukorrépa és a takarmánynövény termesztése is. Ugyancsak fontos a szarvasmarha- és a fajsertés-tenyésztés. A domboldalakon nagy gyümölcsösök és szőlősök vannak.

Az Erdélyi-medence altalaja Nagano gazdag természeti kincsekben. Legjelentősebbek ezek közül a földgáz, a kősó, valamint az ásványvizek.

 

2) Nyugati-dombvidék (Dealurile de Vest)

 

         A Szamostól a Néra völgyéig (Valea Nerei) húzódik, a Nyugati-Kárpátok nyugati peremén, átmenetet képezve a hegységek és a Nyugati-alföld között. Tagolt dombvidék, mivel a nagyobb folyók széles völgye megszakítja, s egyes hagységek (pl. a Zarándi-hegység) egészen az alföldig nyúlnak.

         A dombságot felépítő fiatal kőzetrétegek a hegységekből kilépő folyók hordalékaiból halmozódtak fel, tehát a dombságot kavics- és homokrétegek építik fel. A lankásan kiemelkedő dombhátak ritkán magasabbak 300 m-nél.

         Tájegységei a következők:

         2.1.) A Bánáti-dombság (Dealurile Banatului). A Maros és a Néra közötti dombhátak mindössze 200-300 m magasságig emelkednek. A legjelentősebb a Lippai-dombság (Dealurile Lipovei) és a tőle délre eső dombságok.

         2.2) A Körösök-dombsága (Dealurile Crişene) kisebb kiterjedésű, de magasabb dombvonulatokból áll. Szőlősök és gyümölcsösök borítják, de a magasabb dombhátakon erdőket is találunk.

2.3.) A Szilágysági- és Krasznai-dombvidék (Dealurile Crasnei şi Dealurile Silvaniei (Sălajului) a Berettyó (Barcău) és a Szamos között található.

3) Szubkárpátok (Subcarpaţii)

 

         A Szubkárpátok a Keleti- és Déli-Kárpátok peremén, a Moldva folyótól a Motru folyóig helyenként kiszélesedő, máshol elkeskenyedő övet alkot. Általában a szomszédos hegységeknél alacsonyabb, a környező dombságoknál és alföldeknél magasabb domborzati lépcsőként átmenetet alkotnak a hegységek és fennsíkok, illetve alföldek között.

         A Szubkárpátokat 400-800 m magasságú dombok alkotják, de helyenként magasabbra is emelkednek. Akárcsak a Kárpátok gyűrt hegységei, a fiatal üledékes kőzetrétegek gyűrődése során keletkeztek. Sűrű erdőségek borítják, amelyeknek legjellemzőbb fája a bükk. A hegységek és a domvonulatok között széles, sűrűn lakott szubkárpáti medencék sorakoznak, jelentős kőolaj- és kősótartalékokkal.       

Három tájegységre tagolódik:        Moldvai Szubkárpátok

                                                           Kárpátkanyar  Szubkárpátok

                                                           Géta Szubkárpátok

 

3.1MOLDVAI SZUBKÁRPÁTOK

 

         A Moldva völgyétől a Tatros völgyéig terjed. Átmenetet képez a Keleti Kárpátok és a Moldvai-hátság között. A Moldva völgyétől északra eső szubkárpáti övezet néhány km.-es sávvá szűkül össze és a szomszédos kárpáti tájakhoz számítható. Átlagos magasságuk 400-500 m, szélsőséges magassági határértékek: 911 m (Culmea Plesului) és 150 m (Szeret völgyénél). Miocén kori üledékes kőzetek alkotják -homokkő, agyag, konglomerátum- amelyek a kétoldali nyomás hatására redőkbe gyűrődtek, majd a későbbi tektonikai mozgás következtében kiemelkedtek.

         Két párhuzamos vonulat alkotja: egy belső medencesor és egy külső dombvonulat. A medencesor északon a Németvásári medencével (Depr. Neamtului) kezdődik, amelyel párhuzamosan húzodnak nyugaton a Plesului- és Corni-dombságok (Dealurile Plesului, Cornii) Átszelik a Neamt és a Topolita folyók. A medencesor a Krakkó-Besztercei-medencében (Depr. Cracau-Bistrita) folytatódik. Legtágasabb medence és a vele határos Corni és Runcu-dombságokkal (Dealurile Cornii, Runcu) széles átjárót bíztosítanak a Szeret-Moldva völgyébe. Átszeli a Beszterce folyó, amely egész sor vízierőművet építettek. Erősen iparosított vidék (Németvásár, Roznov, Savinesti). A medencesor déli irányú folytatása a Tázló-Kászoni medence (Depr. Tazlau-Casin), amelyet a Tatros folyó szel át és vele párhuzamosan a Kavicsoshát-tető (Culmea Pietricica) és az Ousoru-dombságok(Dealul Ousoru) húzodnak. Itt találhatóak Moldva legjelentősebb kőolajtelepei: Balcani, Moinesti., Zarnesti, Tirgu Ocna. Ezeknek a feldolgozásával és finomításával Onesti . Borzesten és Darmanesten foglalkoznak.

         3.2KÁRPÁTKANYAR SZUBKÁRPÁTOK

            A Tatros völgyétől a Dimbovita völgyéig húzódik, - amelyek elválasztják a Moldvai- illetve a Géta Szubkárpátoktól - külső részén a Román alföld, belső felén pedig a Kárpátkanyar Kárpátok határolják. Magassága 996 m (Magura Odobestilor) és 100 m között változik. Erőssen gyűrt felszín, medencéi összetöredezettek, szétzúzottak, nagyon szükök, az ezt körülvevő dombságok azomban annál látványosabbak, magassak és mély szakadékok szakítják meg helyenként. A felszín állandó emelkedő mozgásban van és a nagy mennyiégű agyag, amely a szilárd kérget alkotja gyakori földcsuszamlásokat idéz elő. A Kárpátkanyar Kárpátok nyomásának hatására a Kárpátkanyar Szubkárpátok vízszintes mozgást végez délkelet irányban, a Szeret alsó völgye felé. Itt ütközik a Dobrudzsai lemezzel, amelynek következtében az egész tájat földrengések rázzák meg időnként.

         Három kistájra osztható: Vráncsa-Szubkárpátok, Bodzai-Szubkárpátok , Prahovai-Szubkárpátok.

          Vráncsa Szubkárpátok: a Slanic és a Tatros völgye között húzódik. Egyedüli  medencéje a Vráncsai-medence (Depresiunea Vrancei), melyet külső oldalon a Raiut és a Rachitis dombságok (Dealurile Raiut si Rachitis) zárnak le.

         Bodzai Szubkárpátok  a Teleajen völgyétől a Slanic völgyéig terül el.

         Prahovai Szubkárpátok: a Dimbovitatól a Teleajen völgyéig húzódik és magába foglalja a Ialomitai-dombságot (Dealul Ialomitei) és a Prahovai-dombvidéket (Dealul Prahovei), amely Románia első számú kőolajlelőhelye.

3.3GÉTA SZUBKÁRPÁTOK

         A Szubkárpátok legnyugatibb részét alkotják. A Géta hátsággal együtt átmenetet képeznek a Kárpátok és a Román - alföld között. Északon a Déli-Kárpátok, délen a Géta-hátság, keleten a Dimbovita völgye, keleten a Motru határolja. Átlagos magassága 5oo-6oo m,, de néhol meghaladja az 1ooo métert is (Magura Matau - 1o18 m). A kárpátokhoz hasonló töréses-gyűrt, orogén szerkezetű formák, dombok és medencék sorozata. Néhol hatalmas sótömbök törték át a felső réteget (Ocnele Mari).

         Két kisebb tájegységre oszthatjuk.Argesi Szubkárpátok: az Olt és a Dimbovita között húzódó medencék hosszú sora, melyeket erdőkkel borított dombhátak határolnak. Jelentősebb medencéje a Cimpulung-medence (Depresiunea Cimpulung). Olténiai Szubkárpátok: az Olt és a Motru völgye között elterülő medencesor, amelyeknek legnagyobb kiöblösödése a Tirgu Jiu-medence (Depresiunea Tirgu Jiu). Dombságai közül megemlítendő a Gorji és a Bran dombságok.

        

4.Géta-hátság (Podişul Getic)

         A Dâmboviţa és a Duna völgye között húzódik. Északon a Géta-Szubkárpátok és a Mehádiai-fennsík, délen pedig a Román-alföld határolja.

         Felszíne északról délre lejt. Északon eléri a 600 m magasságot, a déli peremén már csak 200-300 m magas. A Zsil, az Olt és az Argeş észak-déli irányú völgyeikkel szelik át a hátságot, és lankás lejtőjű, hosszan elnyúló dombhátakra tagolják.

Nyugatról kelet felé a következő tájegységeket találjuk :

                   1. A Zsil-Motrutól nyugatra a Huşniţei-hátság, amely alföldekre emlékeztet

                   2. Az Olteţului-hátság a Zsil és az Olt között

                   3. Cotmeana-hátság az Olt és az Arges között

                   4. Az Argeş-hátság az Argeş és az Argeşel között

                   5. A Cândeşti-hátság az Argeşel és a Dâmboviţa között

         A Géta-hátság jelentős mezőgazdasági terület, gabonát és ipari növényeket termesztenek. Nagy területeken termesztenek gyümölcsöt és szőlőt is. Ismertek a Drăgăşani és Piteşti környéki szőlők és borok.

         A hátság altalajában gazdag szén-, földgáz- és kőolajtelepeket találunk.

 

5.Mehádiai-fennsík (Podişul Mehedinţi)

 

         A Motru völgyétől nyugatra, a Szubkárpátok folytatásában helyezkedik el. Magassága 500-600 m. Kemény kristályos-metamorf kőzetek alkotják, amelyeket mészkőrétegek borítanak. A mészkőben jellegzetes karsztformák, szurdokvölgyek, barlangok alakultak ki. A legismertebb ilyen képződmény a Topolniţa-barlang.

         A fennsík éghajlata enyhébb, érződik a szubmediterráni klíma hatása. Ennek következtében növényzetében több szubmediterráni fajt találunk: vadorgona, virágos kőrisfa, gyertyán stb. A lakosság főleg szarvasmarha tenyésztéssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozik, de többen dolgznak az iparban és az építkezésben?????????????????

        

6.Moldvai-hátság

 

Határok, általános jellemzés, felosztás

         A Bukovinai-Obcsinák, a Moldvai-Szubkárpátok, a Prut-völgye és a Román-alföld között helyezkedik el.

         A hátságot a Podóliai-hátság nyugati peremének besüllyedésével létrejött tengeri medencében lerakódott üledékes kőzetrétegek építették fel. A Kárpátokból lesiető folyóvizek a medencét hardalékaikkal fokozatosan feltöltötték.

         A Moldvai-hátságot a következő tájegységekre osztjuk fel: Suceavai-dombság, a Moldvai (Jijia)-síkság és a Birladi-dombság.

         A Suceavai-dombság a hátság északnyugati felét alkotja. Keményebb kőzetek építik fel, mint a többi területet, s ezért itt találjuk a Moldvai-hátság legmagasabb kiemelkedéseit (500-600 m). A hátságot átszeli a Szeretbe ömlő Suceava folyó.

         A hátság középső részén települt Suceava városa, Moldva régi fejedelmi székhelye, fontos ipari és művelődési központ.

         A Jijia-síkság alacsony, mindössze 200 m magasságig emelkedő vidék, amelyet a Jijia és annak mellékfolyói szelik át. Széles, enyhe lejtésű dombhátak jellemzik, ezeket széles völgyek választják el. Ezekben a völgyekben gyöngyfűzérhez hasonlóan sorakoznak a kis mesterséges tavak, amelyeket a helybeliek "iaz"-nak neveznek.

         Hasonlóan az Erdélyi-Mezőséghez hasonlóan itt is régóta kiirtották az erdőségeket, éghajlata is szárazabb. A termőtalaj viszont jobb minőségű, ezért ez a terület fontos mezőgazdasági vidék, gabonát és különböző ipari növényeket termesztenek. A domboldalakon jelentős a gyümölcs- és szőlőtermesztés. Szőlőjéről és borairól híres Cotnar vidéke. A vidék legfontosabb ipari és kulturális központja Iasi.

         A Bârladi-dombság Moldva középső és déli részén terül el. Északi része, ahol keményebb kőzetek alkotják, magasabb, déli irányban pedig egyre alacsonyodik. A dombság felszínét sűrűn behálózzák a folyóvölgyek. Az erdők kiirtása miatt több helyen vízmosás-árkok szeldelik a lejtőket. Más dombvidéki területekhez hasonlóan itt is végeztek talajvédő munkálatokat, több erdőt újratelepítettek.

         A Birladi-dombság területén főleg kukoricát, búzát és napraforgót termesztenek, de jelentős a szőlő- és gyümölcstermesztés is.

7.Dobrudzsai-hátság (Podişul Dobrogei)

         A földtani szempontból komplex szerkezetű régi területét három oldalró vizek (nyugaton és északon a Duna árterülete és deltája, keleten pedig a Fekete-tenger) határolják, délen pedig Bulgáriával határos.

         Földtani szerkezete, magassága és domborzati formái alapján két fő részre tagolhatjuk: északon a magasabbra emelkedő Észak-Dobrudzsai masszívum (Masivul Dobrogei de Nord) délen pedig az alacsonyabb Dél-Dobrudzsai-hátság (Podişul Dobrogei de Sud) található.

7.1.Az Észak-Dobrudzsai-masszívum tulajdonképpen egy ősi hegység maradványa, tehát egy röghegység. Alacsony, sziklás gerincek alkotják, melyek legyezőszerűen ágaznak szét a tenger irányában. Legmagasabb, a hegység jellegű északnyugati részén a Măcin-hegység is csak 467 m magasságig nyúlik a Greci csúcson (Vârful Greci). A tenger felé nyúló gerincek hegyhátakká szélesednek és fokozatosan lealacsonyodnak. Kelet felé a Tulceai-dombság (Dealurile Tulcei) alacsony dombhátaiban folytatódik és félszigetként hatol be a Duna deltája és a Razim-tó mocsarai közé. A Teliţa és a Taiţa völgye között a Niculiţel gerince nyúlik délkeleti irányba. Itt hársfaerdők és szőlőskertek találhatók.

         A vidék legdélebbi részén lapos és alacsony hátságokat alkot a Babadag-fennsík és a nagykitejedésű Casimcei-fennsík. A Babadag-fennsík és a Tulceai-dombvidék között található a Nalbant-medence.

         Az alacsony, lankás hegyhátak, a széles völgyek, melyeknek alján lassan folydogálnak az erőtlen kis vízfolyások, a hegység domborzatának elaggott voltáról tanúskodnak. Valójában ez a vidék egy ősi hegységnek, a herciniai hegységrendszernek a része, amely Nyugat- és Közép-Európa területén húzódott végig, jóval a Kárpátok keletkezése előtt. A Kárpátok kialakulásakor azonban ez az ősi hegység már alaposan lepusztult, rögökre töredezett és nagyobb részt lesüllyedt. Csupán néhány kisebb rög maradt a felszínen, köztük az Észak-Dobrudzsai-masszívum, melyet tovább pusztítottak a külső erők. Ezzel magyarázható, hogy ez a "maradvány-hegység" ma már alig emelkedik a tenger szintje fölé és hogy majdnem teljesen elegyengetett, sík felszín.

         A vidéken többféle jó minőségű építőkövet bányásznak. Legjelentősebb a gránit, amit útburkolásra használnak. Babadag közelében Altîn-Tepe bányájában rézércet és piritet bányásznak, amit a Năvodari-i vegyipari kombinátban kénsavgyártásra használnak.

7.2Dél-Dobrudzsai-hátság

Teljesen sík felszíne az alföldek felszínéhez hasonlít, széles völgyhátakkal, keskeny völgyekkel. Felszínét vastag lösztakaró borítja. Mivel a lösz nagyon porózus kőzet, a felszínre hullott csapadékvíz hamar beszivárog. Ezért a talajvíz is nagyon mélyen található, ami megnehezíti a települések vízellátását. A hátság a Duna és a Fekete-tenger felé meredek, szakadékos lejtővel végződik (20 m).

Altájai: a Medgidia-fennsík (Podişul Medgidiei), Negru Voda-fennsík (Podişul Negru Voda), Oltinai-fennsík (Podişul Oltinei). A Medgidia-fennsík középső része lesüllyedt, itt található a Carasu-völgye, amely mentén a Cernavoda-Konstanca vasútvonal és a Duna-Fekete.tenger csatorna halad.

A vidék éghajlata szárazabb mint az ország más területein, ezért növényzete sztyeppei jellegű. Öntözéses földműveléssel jelentős mezőgazdasági területté alakították. Híres a szőlőművelés  (pl. Murfatlar).